Mai anii trecuţi am citit despre cum a ars o casă de nebuni din New-York. Ce lucru înfricoşat a fost acolo! Aproape toţi nebunii au pierit în foc. N-au putut fi salvaţi. De ce? Pentru că erau nebuni, pentru că n-aveau pricepere.
Când s-au ivit flăcările, o parte din ei au sărit în foc râzând. Credeau că focul e o jucărie.
O altă parte au stat locului liniştiţi. Focul nu i-a înfricat. Iar când au ajuns la ei pompierii să-i mântuie, s-au năpustit asupra lor. Un nebun striga cât ce putea: pe ei, fraţilor, au venit să ne omoare. Câţiva pompieri au fost omorâţi de nebuni.
Eu mă gândesc ce adânc înţeles sufletesc are acest foc pentru vremile şi oamenii de azi. În înţeles sufletesc, oare nu este întrucâtva şi lumea de azi în chipul unei case de nebuni ce a luat foc? În înţeles sufletesc, oare, nu sunt întrucâtva şi mulţi, mulţi dintre oamenii de azi în chipul nebunilor care au pierit în foc?
Lumea este plină de focul ispitelor, de focul fărădelegilor, de focul stricăciunilor sufleteşti; câţi însă umblă să scape de acest foc?
În chipul nebunilor de la New-York, unii râd de acest foc şi se bagă râzând în el. Beţivii, chefuitorii, desfrânaţii, etc. oare nu sunt tot atâţia nebuni care se bagă râzând în focul pierzării sufleteşti? Râd de chemările mântuirii sufleteşti.
Şi iarăşi, alţii nu suferă să li se vestească mântuirea şi să fie mântuiţi. Cei mai mulţi păcătoşi se îndârjesc când aud de vestea mântuirii. Nu le trebuie mântuire, ba sunt gata să-i ia şi la bătaie pe cei care umblă să-i scoată din focul pieirii sufleteşti.
Cu adevărat oamenii de azi „stau lângă un foc mistuitor şi nu se îngrozesc, stau lângă nişte flăcări veşnice şi nu se cutremură“ (Isaia 33, 14).
Sodoma și Gomora / Iosif Trifa, Editura «Oastea Domnului» – Sibiu, 1998
* * *
Az elmúlt években olvastam, hogyan gyulladt ki és égett el a bolondok háza New Yorkban. Micsoda félelmetes dolog történt ott! Majdnem minden bolond odaveszett a tűzben. Nem menekülhettek. Miért? Mert bolondok voltak, mert nem volt magukhoz való eszük.
Amikor fellobbantak a lángok, egyesek nevetve belevetették magukat a tűzbe. Azt hitték, hogy a tűz egyfajta játék.
Mások egészen nyugodtan álltak. A tűz látványa nem rémisztette meg őket. Amikor a tűzoltók hozzájuk érkeztek, hogy megmentsék őket, a bolondok rájuk rontottak. Egy bolond hangosan felkiáltott: ugorjunk rájuk testvéreim, ezek azért jöttek, hogy megöljenek minket! Néhány tűzoltót megöltek a bolondok.
Azon tűnődöm, hogy milyen nagy bölcsesség rejlik ebben a tűzesetben, a mai kor és a mai ember számára. Lelki értelemben véve, vajon a mai világ nem egy lángra kapott bolondok háza? Lelki értelemben véve, vajon nincsenek sokan, akik a tűzben pusztulnak el, a bolondokhoz hasonlóan?
A világ tele van a kísértések tüzével, a törvénytelenségek tüzével, a lelki romlottság tüzével: vajon hányan vannak olyanok, akik igyekeznek megmenekülni ettől a tűztől?
A New York-i bolondokhoz hasonlóan egyesek nevetnek ezen a tűzön és nevetve belevetik magukat a tűzbe. Az alkoholisták, a részegeskedők, a feslett erkölcsűek stb., vajon nem ugyanolyan bolondok, akik nevetve belevetik magukat a lelki pusztulást jelentő „tűzbe” (örök kárhozatba)? Nevetnek a lelki megmentést jelentő hívó szóra.
Megint mások, nem tudják elviselni, hogy nekik hirdettessék a megváltást jelentő Evangélium, és hogy üdvösséget nyerjenek. A legtöbb bűnös ember ingerültté és makaccsá válik, amikor az üdvösségről hall. Nem kell nekik a megváltás, sőt készek arra, hogy megverjék azokat, akik azon fáradoznak, hogy kimentsék őket a lelki pusztulást jelentő tűzből.
Az igazság az, hogy a mai emberek, a „megsemmisítő tűz” mellett állnak és nem rémülnek meg ezen, az örök tűz mellett állnak és nem rendíti meg őket. „Megrettentek a Sionon a vétkesek, reszketés vett erőt az elvetemülteken: Ki tartózkodhat közülünk perzselő tűz mellett, ki tartózkodhat közülünk örökös izzás mellett?” (Ézs 33, 14)
Sodoma és Gomora / Iosif Trifa. – Sibiu : Oastea Domnului, 2009
Fordította: Juhász Tibor / Lektorálta: Patkás György / Segédkezett: Juhász Roland; Juhász Evelin