Şi cetatea Ninive a fost osândită la pieire, dar a scăpat prin căinţă şi întoarcere la Dumnezeu
Istoria cetăţii Ninive, din Biblie, are multă asemănare cu istoria cetăţilor Sodoma şi Gomora. O mare asemănare, dar şi o mare deosebire este între aceste cetăţi. Să vedem:
Până la un loc, istoria acestor cetăţi se potriveşte. Toate trei cetăţile erau pline de stricăciune şi toate trei erau sortite şi osândite pie-irii. „Şi a zis Domnul: strigarea Sodomei şi Gomo-rei s-a înmulţit spre Mine, şi păcatele lor sunt mari foarte“ (Fac. 18, 20). „Sculaţi-vă şi ieşiţi, căci Domnul vrea să piardă cetatea“ (Fac. 19, 14).
Şi a fost cuvântul Domnului către Iona zicând: „Mergi la Ninive, cetatea cea mare, şi propovăduieşte într-ânsa căci s-a suit strigarea răutăţilor ei la Mine“ (Iona 1, 2). „Încă patruzeci de zile şi Ninive se va prăpădi“ (Iona 3, 4).
Adică, vedeţi, ambele cetăţi erau în aceeaşi osândă; ambele stăteau sub aceeaşi judecată. Dar deosebirea începe de aici. Sodoma şi Gomora s-au prăpădit, dar Ninive a scăpat. S-au prăpădit Sodoma şi Gomora, pentru că totul era putred în ele. Nici măcar zece „drepţi“ nu se aflau în ele. Până şi ginerii lui Lot râdeau de chemările mântuirii.
Nu însă aşa Ninive. Ea a apucat pe altă cale; pe calea cea bună. Ascultaţi ce spune Biblia.
„Şi s-a făcut cuvântul Domnului a doua oară către Iona zicând: «Scoală-te şi mergi în Ninive, cetatea cea mare, şi propovăduieşte într-însa după cuvântul care l-am zis ţie». Şi s-a sculat Iona şi a mers în Ninive, cetatea cea mare şi a început Iona a propovădui zicând: «Încă patruzeci de zile şi Ninive se va prăpădi!». Şi au crezut oamenii din Ninive lui Dumnezeu, şi au vestit post şi s-au îmbrăcat cu saci, de la cei mari până la cei mai mici. Şi s-a sculat împăratul de pe scaunul său de domnie şi s-a dezbrăcat de hainele sale şi s-a îmbrăcat cu sac şi a şezut în cenuşă. Şi s-a dat poruncă de la împăratul: «Oamenii şi vitele să nu guste nimic şi apă să nu bea». Şi s-au îmbrăcat cu saci oamenii şi au strigat către Dumnezeu cu dinadinsul, şi s-au întors fiecare de la calea sa cea rea şi de la strâmbătatea ce era în mâinile lor zicând: «Cine ştie, dar de-I va părea rău lui Dumnezeu şi Se va milostivi şi Se va întoarce de la întărirea mâniei Sale şi nu vom pieri?». Şi a văzut Dumnezeu lucrurile lor că s-au întors de la căile lor cele rele şi nu a făcut lor Dumnezeu răul ce hotărâse să-l facă“ (Iona cap. 3).
Ninive a fost şi ea judecată la pieire întocmai ca Sodoma şi Gomora. A scăpat însă prin post, căinţă şi îndreptare. „S-a întors fiecare de la calea sa cea rea“ şi Dumnezeu i-a iertat.
Ce Dascăl ceresc, minunat şi neîntrecut este Biblia! Faţă de prăpădul cetăţilor Sodoma şi Gomora, ea pune în faţa noastră cetatea Ninive care a scăpat de prăpăd prin căinţă şi întoarcere la Dumnezeu.
Biblia nu pune niciodată în faţa omului numai urgia şi pedeapsa lui Dumnezeu, ci pune şi uşa de scăpare, de mântuire. Alături de urgie, pune scăparea. Alături de mânie, pune iertarea. „Iată, pun înaintea voastră moartea… şi viaţa; blestemul şi… binecuvântarea“ (Deut. 30, 19).
În istoria cu potopul, faţă de prăpădul apelor, Domnul a pus corabia lui Noe. Aşa face Domnul şi aici. Faţă de prăpădul focului, pune cetatea Ninive (căinţa şi întoarcerea la Dumnezeu). Eu aş zice că Ninive era „corabia“ Sodomei şi Gomorei. Sodoma şi Gomora puteau şi ele scăpa în această „corabie“ (căinţa şi întoarcerea la Dumnezeu). Ninive stă ca o „corabie“ faţă de prăpădul cetăţilor Sodoma şi Gomora. Căinţa stă faţă în faţă cu pierzarea. Ninive e icoana căinţei, iar Sodoma şi Gomora sunt icoana nelegiuirii până în capăt şi a pieirii. O mare asemănare este între cele două cetăţi, dar şi o mare deosebire.
În istoria ambelor cetăţi se vorbeşte despre cenuşă. Cenuşa a hotărât soarta acestor cetăţi. Dar a fost o mare deosebire între cenuşa din Sodoma şi cea de la Ninive. Peste Sodoma şi Gomora a plouat „cenuşă cu foc“ şi prăpăd. Cenuşa aceasta a însemnat urgia şi pedeapsa cerului de sus. Cei din Ninive şi-au pus cenuşă pe cap în semn de căinţă şi s-au întors la Domnul. Cenuşa aceasta a însemnat căinţa oamenilor şi iertarea cerului de sus.
Ninive este icoana căinţei şi întoarcerii la Dumnezeu. Este icoana întoarcerii la Dumnezeu a omului singuratic şi a unui popor întreg. Căinţa şi întoarcerea la Dumnezeu trebuie să plece de la omul singuratic. „Şi s-a întors fiecare de la calea sa cea rea.“
Această căinţă şi întoarcere la Dumnezeu trebuie să le facă toţi oamenii, poporul întreg, omenirea întreagă. Oamenii suspină după vremuri mai bune şi aşteaptă vremuri mai bune şi aşteaptă vremuri mai uşoare, dar ele nu vor veni până nu vom face întoarcerea la Dumnezeu.
Semnele, arătările, urgiile, necazurile zilelor noastre sunt un „Iona“ ce strigă pe noi: oameni buni, Domnul Dumnezeu a hotărât pedepsirea voastră…, vin „necazuri ce n-au fost de la începutul lumii“…, vine peste voi urgia cea mare; „lăsaţi-vă de răutăţi şi vă întoarceţi degrabă la Dumnezeu“!
Vremile noastre trebuie să fie vremuri de căinţă şi de întoarcere către Dumnezeu. „Şi s-a întors fiecare de la calea cea rea“… cu asta au scăpat ninivitenii de la pieire. Numai cu asta vom scăpa şi noi de urgiile şi pedepsele cerului.
Sodoma și Gomora / Iosif Trifa, Editura «Oastea Domnului» – Sibiu, 1998
* * *
Ninive is pusztulásra volt ítélve, de megmenekült, mert megalázkodott és visszatért az Úrhoz
A bibliai Ninive városának története sok mindenben hasonlít Sodoma és Gomora történetéhez. Nagy hasonlóság, de nagy különbség is van e városok között.
Nézzük csak meg: Egy bizonyos pontig e városok hasonlítanak egymásra. Mindhárom város tele volt romlottsággal, és mindhárom városnak sorsa pusztulásra volt ítélve. „Azért ezt mondta az Úr: Mivel már igen sok a jajkiáltás Sodoma és Gomora miatt, és vétkük igen súlyossá vált” (1 Móz. 18, 20) „keljetek föl, menjetek ki erről a helyről, mert az Úr el fogja pusztítani ezt a várost.” (1 Móz. 19, 14)
Az Úr ekképpen szólt Jónáshoz: „Indulj, menj Ninivébe, a nagy városba és prédikálj ott, mert feljutott hozzám gonoszságának híre!” (Jón. 1, 2) „…Még negyven nap és elpusztul Ninive!” (Jón. 3, 4)
Tehát láthatjuk, hogy mindegyik város hasonló büntetésre volt ítélve. A különbség megítélése innen kezdődik. Sodoma és Gomora elpusztult, de Ninive megmenekült. Sodoma és Gomora elpusztult, mert minden „romlott” volt benne. Még tíz „igaz” ember sem találtatott bennük. Még Lót vői is nevettek a megmenekülés hívő szaván.
Nem így Ninive lakosai. Ők elindultak egy új úton, a jó úton. Figyeljetek, mint mond a Biblia:
„Az Úr igéje másodszor is szólt Jónáshoz: Indulj, menj Ninivébe, a nagy városba és hirdesd ott azt az üzenetet, amelyet én mondok neked! Jónás elindult, és elment Ninivébe az Úr szava szerint. Ninive pedig nagy városa volt Istennek: három nap kellett a bejárásához. Elindult tehát Jónás befelé a városba egynapi járásra, és ezt hirdette: Még negyven nap és elpusztul Ninive! Ninive lakosai azonban hittek Istennek, böjtöt hirdettek, és zsákruhát öltött a város apraja-nagyja. Amikor ez a hír eljutott Ninive királyához, fölkelt trónjáról, levetette magáról díszruháját, zsákruhát öltött magára, és hamuba ült. Azután kihirdették Ninivében a király és a főurak rendeletére a következőket: Az emberek és az állatok, a szarvasmarhák és juhok semmit meg ne kóstoljanak, ne legeljenek, vizet se igyanak! Öltsön zsákruhát ember és állat, kiáltsanak teljes erővel Istenhez, és térjen meg mindenki a rossz útról, és hagyjon fel erőszakos tetteivel! Ki tudja, talán felénk fordul, és megszán az Isten, lelohad lángoló haragja, és nem veszünk el!
Amikor Isten látta, amit tettek, és hogy megtértek a rossz útról, megbánta Isten, hogy veszedelembe akarta dönteni őket, és nem tette meg.” (Jón. 3. rész)
Ninive, Sodomához és Gomorához hasonlóan, pusztulásra volt ítélve. Viszont megmenekült a böjt, a megbánás és a megigazulás által. Mindegyikőjük elfordult az addigi bűnös útjáról és Isten megbocsátott nekik.
Micsoda mennyei „Tanító” a Biblia, és felülmúlhatatlan! Sodoma és Gomora pusztulásával szemben, a Biblia megmutatja nekünk, Ninive városának példáját, amely megmenekült a pusztulástól, a megbánás és az Istenhez való odafordulás által.
A Biblia soha nem „teszi” az emberek elé csak az Isten ítéletét és haragját, hanem „odateszi” a megmenekülést, megváltást jelentő „ajtót” is. A harag mellé odateszi a megbocsátást is. „Tanúul hívom ma ellenetek az eget és a földet, hogy előtökbe adtam az életet és a halált, az áldást és az átkot.” (5 Móz. 30, 19)
A vízözön történetében az Úr egy bárkát adott Noénak. Ugyanúgy tesz az Úr itt is. A tűzzel való pusztulással szemben odarakja Ninive városát (a megbánást és az Istenhez való odafordulást). Én azt mondanám, hogy Ninive Sodoma és Gomora „bárkája” volt. Sodoma és Gomora is megmenekülhetett volna ebben a „bárkában” (megbánás és Istenhez való odafordulás által). Ninive valójában „bárka” Sodoma és Gomora számára. A teljes szívből való megbánás szemben áll a pusztulással. Ninive a megbánás „jelképe”, míg Sodoma és Gomora a törvénytelenségeké, amely végső soron pusztulást jelent. Nagy hasonlóság van a két város között, ugyanakkor nagy a különbség is közöttük.
Mindkét esetben hamuról esik szó. A hamu határozta meg ezeknek a városoknak a sorsát. Viszont nagy különbség volt a Sodomában levő hamu és a Ninivében levő hamu között. Sodomára és Gomorára olyan eső hullott, amelyben „tüzes hamu” volt és pusztulás. Ez a „hamu” Isten haragját és ítéletét jelentette. A Ninivében lakók hamut szórtak a fejükre, ezzel is bizonyítva megbánásukat és Istenhez fordulásukat. Ez a hamu egyrészt az emberek megbánását, másrészt a mennyei megbocsátást jelképezte.
Ninive a megtérés és az Istenhez való teljes odafordulás „jelképe”. Az Istenhez való teljes odafordulás „jelképe” lehet az egyedüli embernek is és egy egész népnek is. A megtérés és Istenhez való teljes odafordulás az egyénektől indul. „És mindegyik megtért a saját rossz útjából.”
Ezt a megtérést és Istenhez való teljes odafordulást kellene megtegye minden ember, minden nép, az egész emberiség. Az emberek „jobb idők“ után vágyakoznak, és „jobb időket” (jobb életkörülményeket) várnak, de ezek nem jönnek el mindaddig, amíg teljes szívvel oda nem fordulunk Istenhez. A mostani jelek, csapások, napjaink nehézségei az egykori Jónást idézik, aki így szól hozzánk: jóemberek, az Úristen elhatározta, hogy megbüntet benneteket…, jönnek olyan csapások, amelyek nem voltak a világ teremtése óta, …jön rátok a nagy harag, az ítélet: „Hagyjátok el a rosszat, és forduljatok sietve Istenhez!”
A mi időnk a megbánás, az Istenhez való teljes odafordulás kell legyen. „Mindenki megtért a maga rossz útjáról” …ezzel menekültek meg Ninive lakói a pusztulástól. Csak ezzel tudunk mi is megmenekülni az „ég” haragjától és büntetésétől.
Sodoma és Gomora / Iosif Trifa. – Sibiu : Oastea Domnului, 2009
Fordította: Juhász Tibor / Lektorálta: Patkás György / Segédkezett: Juhász Roland; Juhász Evelin
