Am întâlnit odată la munte un vânător. Mergea să vâneze capre, dar câine de vânat nu avea. În toc de câine, ducea o mică fluieriţă cu care imita glasul caprelor sălbatice.

Am plecat cu el să văd ce ispravă va face. Vânăto­rul s-a aşezat unde ştia că e rost de vânat şi a început a sufla cu fluieriţa o chemare mincinoasă de capră. Un ţap a auzit această chemare, a dat un mic răspuns şi a plecat după ea (era tocmai timpul împreunării acestor animale). Ţapul se apropia mereu. Sărmanul! El nu ştia ce fel de „capră“ îl aşteaptă. În gândul lui vedea căprioara cea fru­moasă, dar, vai, îl aştepta glonţul.

Când s-a ivit într-un luminiş, glonţul l-a doborât la pământ.

Eu m-am gândit în mine  că aşa  face şi diavolul, vânătorul cel rău al sufletelor. Cu înşelăciunea şi lăcomia a­trage şi diavolul sufletele în cursa pierzării. Când omul pleacă în calea poftelor lumeşti trezite de „fluierul“ diavolului, aşa păţeşte, ca ţapul cel înşelat: el aleargă la pieire trupească şi sufletească.

Sodoma și Gomora / Iosif Trifa, Editura «Oastea Domnului» – Sibiu, 1998

* * *

Egyszer a hegyekben találkoztam egy vadásszal. Szarvasra vadászott, de vadászkutya nem volt vele. A kutya helyett volt nála egy síp, amellyel imitálta a szarvasok hangját.

Elmentem vele, hogy lássam, milyen eredménnyel jár majd. A vadász elhelyezkedett ott, ahol a legmeg­felelőbbnek hitte a helyet, belefújt a szarvashívogató sípjába, hogy megtévessze és félrevezesse azokat a szarvasokat, amelyek hallgattak erre a sípszóra. Egy szarvasbika meghallotta ezt a hívogató szót (sípot), amelyre rövid bőgéssel válaszolt és elindult a hívó hang felé (ekkor éppen párzási időszak volt). A szarvasbika lassan közeledett. Szegény! Nem tudhatta, hogy miféle „szarvastehén” várja. Gondolatában egy gyönyörű szarvastehenet látott, de jaj, a puskagolyó várt rá.

Amikor jól látható helyre érkezett, a puskagolyó a földre terítette.

Én arra gondoltam magamban, hogy hasonlóké­ppen cselekszik a lelkek kegyetlen vadásza, a sátán is. Félrevezetésekkel, mohósággal csalja a pusztulásba az emberek lelkét. Amikor az ember elindul a vágyak útján, amelyet a sátán hívogató sípja kelt, úgy jár az ember, mint a félrevezetett szarvasbika: a testi és lelki pusztulásba rohan.

Sodoma és Gomora / Iosif Trifa. – Sibiu : Oastea Domnului, 2009

Fordította: Juhász Tibor / Lektorálta: Patkás György / Segédkezett: Juhász Roland; Juhász Evelin

Următorul articol va fi publicat pe 21 ianuarie 2020
A következő cikket 2020. január 21-án teszik közzé