Să se bucure şi să se veselească de Tine, toţi cei ce Te caută pe Tine, Doamne, şi să zică pururea cei ce iubesc mântuirea Ta: "Slăvit să fie Domnul!" (Ps. 39,22)
  • Set Logo Section Menu from Admin > Appearance > Menus > "Manage Locations" Tab > Logo Section Navigation
Slăvit să fie Domnul!
Home Ginerii lui Lot au luat în glumă vestea prăpădului / LÓT VŐI TRÉFÁNAK VÉLTÉK A PUSZTULÁS HÍRÉT

Ginerii lui Lot au luat în glumă vestea prăpădului / LÓT VŐI TRÉFÁNAK VÉLTÉK A PUSZTULÁS HÍRÉT

Ginerii lui Lot au luat în glumă vestea prăpădului / LÓT VŐI TRÉFÁNAK VÉLTÉK A PUSZTULÁS HÍRÉT

„Şi a zis Lot: ieşiţi din locul acesta, căci Domnul vrea să piardă cetatea. Dar ginerii lui cre­deau că glumeşte“ (Fac. 19, 14).

Sodoma şi Gomora erau un putregai sufletesc. Totul era putred şi stricat în aceste cetăţi. Un singur om îşi păstrase legătura cu Dumnezeu. Acel om era Lot.

Dar nici acest Lot nu era ferit cu totul de stricăciune. E o mare deosebire între Noe, care trăia ferit cu totul de stricăciune, şi Lot, care se amestecase şi el, în parte, cu stricăciunea. Vom arăta în paginile următoare cum Lot a scăpat şi el numai aşa, „ca prin foc“ (I Cor. 3, 15).

 Dar – aşa cum era – Lot era totuşi singurul om din Sodoma şi Gomora care mai ţinea legătura cu Dumnezeu. Venise de lângă Avraam, venise din Canaanul credinţei şi acum se îngro-zea de ceea ce vedea şi auzea în aceste cetăţi.

 „Iar Lot era foarte întristat de viaţa destrăbălată a acestor stricaţi; îşi chinuia Lot în toate zilele sufletul lui neprihănit, din pricina celor ce vedea şi auzea din faptele lor nelegiuite“ (II Petru 2, 7-8). Ca şi Noe, plângea şi Lot de mila unei lumi putrede şi păcătoase. Ca şi Noe, va fi încercat, de bună seamă, şi Lot să abată pe oameni de la stricăciune.

„Oameni buni – va fi zis Lot – nu e bine ce faceţi… Lăsaţi-vă de răutăţi şi fărădelegi!…“. Dar toate chemările lui se izbeau de fărădelegile oamenilor, ca de un zid de fier. În loc de îndreptare, păcătoşii răspundeau cu ameninţări: „Ai venit aici ca un străin şi acum vrei să faci pe judecătorul?“ (Fac. 19, 9). „…vrei să faci pe dascălul nostru…, să-ţi tacă gura, căci altcum o păţeşti…“ „În toate zilele Lot îşi chinuia sufletul din pricina celor ce vedea şi auzea…“ În starea asta sunt şi azi cre­dincioşii. Toţi cei ce l-am aflat pe Domnul şi trăim o viaţă cu El avem o mare bucurie sufletească, dar, pe de altă parte, avem şi o mare întristare sufletească. Suntem amărâţi şi întristaţi de cele ce vedem şi auzim în această lume păcătoasă.

O ceată de ostaşi din Oastea Domnului a fost în­trebată odată de nişte oameni:

– De ce voi, ostaşii Domnului, sunteţi parcă mai trişti şi mai îngânduraţi decât ceilalţi oameni?

Un ostaş le-a spus foarte cuminte aşa:

– Noi, ostaşii Domnului, suntem trişti şi îngânduraţi de cele ce vedem şi auzim în această lume. Ne vine să plângem de cumplita orbie sufletească ce o vedem între oameni; ni se rupe inima de durere când auzim pe oameni suduind pe Făcă­torul lor… Mâhnire ne-a cuprins despre cei păcătoşi care părăsesc legea Domnului (Psalm 118, 53).

Lot a încercat să-şi mântuie măcar casa lui. Dar n-a putut face nici lucrul acesta. Stricăciunea intrase şi în casa lui. Se amestecase şi el cu aluatul cel rău şi aluatul intrase şi în casa lui. E o mare deosebire între casa lui Noe şi casa lui Lot. Casa lui Noe era ferită de aluatul cel rău, casa lui Lot era atinsă de acest aluat.

„Şi bărbaţii aceia (cei doi îngeri), au zis lui Lot: «Pe cine mai ai aici?». «Gineri, fii şi fiice…» «Scoate-i din locul acesta căci avem să nimicim locul acesta»… Lot a ieşit afară şi a vorbit cu ginerii săi şi le-a zis lor: «ieşiţi din locul acesta, căci Domnul vrea să nimi­cească cetatea». Dar ginerii lui credeau că glumeşte“ (Fac. 19. 12-14). Chipul de mai înainte arată această istorie.

Ginerii lui Lot au luat în glumă chemările Dom­nului. Au luat în râs pe socrul lor. „Dragii mei gineri, – le va fi zis Lot – au sosit doi oameni trimişi de la Dumnezeu cu înştiinţare că cetatea va fi arsă cu foc şi pucioasă… Haideţi să fugim de aici!…“

„Ce foc, ce pucioasă? – vor fi răspuns în batjocură ginerii. Ce-i socrule? Te-ai apucat să glumeşti… Vrei să ne sperii cu glumele tale… Spune la prunci basme de astea…“

Era seară când Lot a spus ginerilor săi aceste „glu­me“. Probabil, ginerii se vor fi dus la atare chef în cetate şi toată noaptea vor fi râs, împreună cu ceilalţi chefuitori, de „focul“ şi „pucioasa“ lui Lot. În zorii zilei a venit prăpădul şi i-a omorât.

„Ceea ce s-a întâmplat în zilele lui Lot se întâmplă şi azi“. E plină şi lumea de azi de stricăciune. Râde şi lumea de azi de chemările mântuirii sufleteşti. Nici habar n-are de ele. Înfricoşate semne şi arătări cereşti am avut şi avem în timpul din urmă: războaie, veşti de războaie, secete, uragane, furtuni, grindine, greutăţi, lipsuri, etc. Prin ele Domnul Dumnezeu vorbeşte cu noi şi ne cheamă să ieşim îndată din răutăţi. Semnele cerului sunt strigarea Dom­nului Dumnezeu: „Sculaţi-vă şi ieşiţi din răutăţi!“.

Dar lumea nici habar n-are de aceste chemări. Râde de ele şi îşi vede înainte de păcate şi răutăţi.

E plină şi lumea de azi de „ginerii lui Lot“; e plină de cei ce râd de chemările mântuirii sufleteşti şi le batjocoresc.

Ceea ce s-a întâmplat în zilele lui Lot se întâmplă şi azi. Intraţi într-o crâşmă şi vorbiţi oamenilor de mântuire. Vi se va răspunde cu râsete şi batjocuri.

Cu adevărat, ceea ce s-a întâmplat în zilele lui Lot, când oamenii mâncau, beau, cumpărau, vindeau, sădeau, zideau (şi suduiau), până în clipa când a venit peste ei foc şi pucioasă…, tot aşa va fi şi în ziua în care – pe ne­aşteptate – va veni Fiul Omului (Luca 17, 28-30).

Cerul de sus ne predică în toată forma şi strigă să ieşim din răutăţi, dar oamenii nici habar n-au. Noi suntem mai de osândit decât ginerii lui Lot pentru că acelora nu li s-a vestit prăpădul prin semne şi arătări cereşti. De li se vestea şi lor pieirea prin atâtea arătări şi urgii cereşti – aşa cum ni se vesteşte nouă azi – poate credeau şi se în­dreptau.

 Duhule Sfinte, trezitorule al păcătoşilor! Poate că şi eu sunt între cei ce „ochi au, dar nu văd, urechi au, dar nu aud“ chemările Domnului. Trezeşte-mă din somnul păc­atului. Deschide-mi ochii şi urechile să văd şi să aud chemările Domnului şi să ies din Sodoma şi Gomora pieirii sufleteşti.

Sodoma și Gomora / Iosif Trifa, Editura «Oastea Domnului» – Sibiu, 1998

* * *

„Lót tehát kiment, és beszélt a vőivel, akik leányait el akarták venni, és ezt mondta: Keljetek föl, menjetek ki erről a helyről, mert az Úr el fogja pusztítani ezt a várost. De a vőinek úgy tűnt, hogy csak tréfál.”

(1 Móz. 19, 14)

Sodoma és Gomora egy lelki rothadásban élt. Minden, ami ezekben a városokban volt, az nem volt más, mint csupa rossz és romlottság. Csak egy ember őrizte meg kapcsolatát Istennel. Ez az ember Lót volt.

De Lót sem volt teljesen védtelen az ott elhatalma­sodott romlottságtól. Nagy különbség van Noé és Lót között, mert Amíg Noé megóvta magát az akkori rom­lottságtól, addig Lót valamennyire belekeveredett ebbe. A következő oldalakon megmutatjuk, hogyan szabadult meg Lót a romlottságtól, de csak úgy, mint egyfajta tűzön keresztül (1 Kor. 3, 15).

Lót úgy, ahogy volt, mégis az egyetlen ember volt Sodomában és Gomorában, aki még megtartotta kapcsolatát Istennel. Ő Ábrahám mellől jött, abból a hitből, amely Kánaán földjén volt, és most meg irtózik attól, amit lát és hall e városokban. „Viszont az igaz Lótot megszabadította, aki szenvedett az elvetemültek kicsapongó viselkedésétől. Mert ennek az embernek az igaz lelke napról napra gyötrődött közöttük gonosz cselekedeteiket látva és hallva.” (2 Pt. 2, 7-8) Noéhoz hasonlóan, Lót is sírt, mert sajnálta ezt a bűnös és romlott világot. Noéhoz hasonlóan, feltételezhetően, Lót is megpróbálta jobb belátásra bírni az ott lakókat.

Ezt mondhatta Lót: „Jóemberek, nem jó, amit ti csináltok… Hagyjátok el azt a rossz cselekedeteket és törvénytelenségeket, amiket csináltok!…” Valószínű, hogy minden jó útra való hívogatása kemény falba ütközött és ez a fal az ottani emberek törvénytelensége volt. Megigazulás helyett az ottlévő emberek úgy válaszoltak: „Menj innen! És azt mondták: Ő az egyetlen jövevény köztünk, és ő akar törvényt szabni?” (1 Móz 19, 9) „…Azt akarod, hogy a tanítónk legyél…, fogd be a szádat, vagy különben megjárod…” Lót minden nap szenvedett és gyötörte a lelkét az, amit látott és hallott… Ebben a helyzetben vannak ma is az igaz hívők. Mindazok, akik megtaláltuk az Urat és vele éljük az életünket, egy nagy lelki vidámságban élünk, de másrészről egy nagy szomorúság tölti be lelkünket. Szomorúak és elkeseredettek vagyunk mindazokért, amit látunk és hallunk ebben a mai világunkban.

Egyszer egy hívő csoportnak egy pár ember, kérdéseket tett fel; ezek közül egyet megemlítenék:

– Miért van az, hogy ti, hívő emberek szomo­rúbbak és gondterheltebbek vagytok más emberekhez képest?

Egy hívő nagyon okosan így válaszolt:

– Mi, hívő emberek, azért vagyunk ennyire szomorúak és gondterheltek, mert látjuk és halljuk ennek a világnak a romlottságát. Sírás fog el bennünket, amikor látjuk, hogy milyen lelki vakságban élnek az emberek; kettéhasad a szívünk a fájdalomtól, amikor az emberek káromkodnak a Teremtőjük ellen… „Elragad az indulat a bűnösök miatt, akik elhagyták törvényedet.” (Zsolt. 119, 53)

Lót megpróbálta megmenteni legalább a saját háza népét. De nem tudta megtenni még ezt sem. A romlottság az ő házában is jelen volt. Elkeveredett ő is a rossz kovásszal, és ez a rossz kovász bejutott az ő házába is. Nagy különbség van Noé háza népe és Lót háza népe között. Noé háza népe védve volt a rossz kovásztól, Lót háza népét viszont „megfertőzte” ez a rossz kovász.

„Akkor ezt kérdezték a férfiak [a két angyal] Lóttól: Ki van még itt hozzád tartozó? Vődet, fiaidat és leányaidat, meg mindenedet, ami a tied a városban, vidd el erről a helyről! Mert mi el fogjuk pusztítani ezt a helyet, mivel eljutott az Úrhoz az a nagy jajkiáltás, amelyet okoztak. Az Úr azért küldött bennünket, hogy elpusztítsuk a várost. Lót tehát kiment, és beszélt a vőivel, akik leányait el akarták venni, és ezt mondta: Keljetek föl, menjetek ki erről a helyről, mert az Úr el fogja pusztítani ezt a várost. De a vőinek úgy tűnt, hogy csak tréfál.” (1 Móz. 19, 12-14) Ezt a helyzetet tükrözi az előbbi kép.

Lót vői tréfának vélték az Úr hívásait. Kinevették az apósukat.

Szeretett vőim, mondhatta Lót, eljött hozzám két ember, akiket az Isten küldött azzal az értesítéssel, hogy a város el lesz pusztítva kénköves tüzes esővel. Gyertek, menjünk el innen!…

– Milyen kénköves tüzes eső? – kérdezhették a vők úgy gúnyképpen az apósukat. – Mi lelt téged, apósunk? Miért tréfálsz…? Meg akarsz ijeszteni a tréfáiddal…? A gyerekeknek beszélj ilyen meséket…

Este volt, amikor Lót elmondta vőinek ezeket a „tréfákat”. Meglehet, hogy vői egész éjszaka mula­toztak a város többi hasonszőrű tagjaival és kinevették Lótot a „kénköves tüzes esőjével” együtt. Napkeltekor megtörtént a pusztítás és megölte a városban levőket.

Mindaz, ami Lót idejében történt, megtörténik napjainkban is. A mai világ is tele van romlottsággal. A mai világ is nevet azokon a hívásokon, amelyek a lelki megtérésre szólítanak fel. Nem is törődik vele. Félel­metes égi jeleket láthattunk, látunk az elmúlt időben és jelenünkben: háborúkról, háborús hírekről, szárazsá­gok­ról, viharokról, természeti katasztrófákról, éhségről stb. Ezeken keresztül szól hozzánk az Úr, és felszólít bennünket arra, hogy hagyjuk el a rossz dolgokat. Az égi jelek, az Úr figyelmeztető szavai: „Keljetek föl és hagyjátok el a rosszat!”

A mai világ nem akar tudomást venni ezekről a hívó szavakról. Nevet rajta és továbbhalad előre a bűn és romlottság útján.

Tele van a mai világ is „Lót vőivel”: tele van a világ olyan emberekkel, akik nevetnek és kigúnyolják azt, aki a lelki megtérésről és üdvösségről beszél.

Mindaz, ami Lót idejében történt, megtörténik ma is. Ha bemész egy kocsmába és beszélsz az emberek­nek a megtérésről és az üdvösségről, akkor kinevetnek és kigúnyolnak. „Éppen úgy lesz, mint ahogy Lót napjaiban történt: ettek, ittak, adtak, vettek, ültettek, építettek” [és káromkodtak] mindaddig, amíg „tűz és kénkő esett az égből és elpusztított mindenkit. Ugya­núgy lesz azon a napon is [teljesen váratlanul], amelyen az Emberfia megjelenik.” (Lk. 17, 29-30)

A mennyei Atya prédikál nekünk, minden formá­ban és hangosan szól mindenkihez, hogy hagyjuk el a rossz cselekedeteket, de az emberek tudomást sem vesznek erről. Mi méltóbbak vagyunk az ítéletre, mint voltak Lót vői, mert nekik nem mutattatott meg annyi égi jel és intés a vesztükről, mint amennyi napjainkban megmutatkozik nekünk. Ha nekik is megmutatkozott volna, lehet, hogy hittek volna és megigazultak volna.

Szentlélek, a bűnösök felébresztője! Lehet, hogy én azok közé tartozom, akiknek van szemük és nem látnak, van fülük, de nem hallják az Úr hívogató hangját. Kérlek, ébressz föl a bűn álmából. Nyisd meg szemei­met és füleimet, hogy lássam és halljam az Úr hívő szavát, és hogy el tudjam hagyni ama Sodomát és Gomorát, amely a lelki pusztulást jelenti.

Sodoma és Gomora / Iosif Trifa. – Sibiu : Oastea Domnului, 2009

Fordította: Juhász Tibor / Lektorálta: Patkás György / Segédkezett: Juhász Roland; Juhász Evelin

Următorul articol va fi publicat pe 24 ianuarie 2020
A következő cikket 2020. január 24-án teszik közzé
error

Author: Editor

Lasa un comentariu

Adresa ta de email nu va fi publicată. Câmpurile obligatorii sunt marcate cu *

Do NOT follow this link or you will be banned from the site!