În primăvara anului 1928, prin Moldova şi Bucovina a plouat cenuşă şi pucioasă
În primăvara anului 1928 s-a petrecut o înfricoşată arătare în nordul ţării, prin Moldova, Basarabia şi Bucovina:
În dimineaţa zilei 26 aprilie, în unele părţi, cerul s-a acoperit cu nori negri şi înfricoşaţi; un strat de ceaţă şi fum a astupat lumina soarelui; ziua la amiază s-a făcut întuneric mare încât a trebuit aprinse lămpile, a început o ploaie deasă, pe urmă norii s-au înroşit puţin şi a început să plouă cenuşă cu miros de pucioasă. Casele, câmpul, străzile s-au umplut de un strat subţire de cenuşă.
S-a lăsat o pâclă deasă de fum şi beznă care a astupat cu totul lumina soarelui. Pe unele locuri, întunericul a fost complet ca noaptea. Aşa a fost la Suceava şi Siret. În orăşelul Sadagura nu se putea umbla pe străzi.
Pe unele locuri, după încetarea ploii, a plouat cenuşă goală. Norii cei înfricoşaţi, bezna şi întunecimea au ţinut pe alocuri aproape două zile.
A plouat cam un litru de cenuşă pe metrul pătrat. Această arătare s-a repetat de vreo trei ori. La câteva săptămâni, prin unele părţi din Moldova, a plouat pucioasă, un fel de praf de culoare gălbuie, având înfăţişarea făinii de porumb şi un miros greu de pucioasă. Acest praf s-a depus pe case, pe străzi şi pe câmpuri, în straturi de câţiva centimetri. Ploaia a fost liniştită şi a ţinut ceasuri întregi.
Despre cenuşa şi pucioasa căzute, învăţaţii au constatat că ar conţine materii inflamabile (ce se aprind).
Ne putem închipui starea sufletească a oamenilor de prin părţile acelea. Au trăit clipe din clipele Sodomei şi Gomorei. Au avut o zi şi o noapte teribile, având deasupra capului lor un cer înfricoşat din care ploua cenuşă şi ameninţa cu foc şi urgie. Părea că s-a apropiat sfârşitul lumii. Oamenii nu ştiau ce e de făcut: să se retragă prin case ori să fugă pe câmp. Pe unele locuri s-au tras clopotele bisericilor. Bisericile şi sinagogile s-au umplut de oameni.
Lumea aştepta îngrozită la ce va urma. Se împliniseră cuvintele Mântuitorului: „şi oamenii îşi vor da sufletul de groază, în aşteptarea lucrurilor care vor să vie în lume“ (Luca 21, 26). Oamenii din acele părţi au trăit clipe din clipele Sodomei şi Gomorei. Dar oamenii au rămas numai cu spaima câtorva zile. Şi s-au întors iar la fărădelegile lor. Căinţa a ţinut numai până a ţinut ploaia de cenuşă şi pucioasă. Ce teribil e creştinul de azi!
Sodoma și Gomora / Iosif Trifa, Editura «Oastea Domnului» – Sibiu, 1998
* * *
Moldva és Bukovina környékén 1928 tavaszán kénes és hamueső esett
Az ország északi részén, Moldvában, Besszarábiában és Bukovinában 1928 tavaszán egy megrázó jelenség történt.
Április 26-án reggel, egyes helyeken az eget sűrű fekete és ijesztő felhők borították el: füst és ködréteg takarta el a napot; aznap délben nagy sötétség támadt, olyannyira, hogy meg kellett gyújtani a lámpákat, sűrű eső kezdett el esni, a végén a felhők egy kicsit kivörösödtek, majd egy kénes szagú hamueső hullott. A házakat, a mezőket és az utcákat vékony hamuréteg lepte el.
Egy fullasztó füstréteg ereszkedett le, amely teljesen eltakarta a napot. Egyes helyeken olyan volt a sötétség, mintha éjszaka lett volna. Így volt ez Suceavában és Siretben. Sadagura kisvárosban nem lehetett az utcákon járni.
Egyes helyeken, az eső elálltával, csak hamu esett. A félelmetes felhők, a sötétség helyenként majdnem két napig tartott.
Egy négyzetméterre körülbelül 1 liter hamu hullott. Ez a jelenség vagy háromszor ismétlődött meg. Pár hét múlva Moldva egyes részein sárgás színű por hullott, amely hasonlított a kukoricaliszthez és szörnyű kénes szaga volt. Ez a por pár centiméteres rétegben betakarta a házakat, utcákat, mezőket. Csendesen esett ez az „eső”, amely órák hosszat tartott.
A lehullott hamuféléről és a kénes porról az okosabbak úgy vélték, hogy valamiféle gyúlékony anyagot tartalmaz.
El tudjuk képzelni azoknak az embereknek a lelkiállapotát, akik ott laktak. Átélték – ha csak rövid időre is és nem teljes mértékben – Sodoma és Gomora pusztulását. Egy rettenetes nappalt és éjszakát éltek át, a felettük levő égbolt félelmetes volt, amelyből hullott a hamu, amely tűzzel és haraggal fenyegetőzött. Úgy tűnt, hogy itt a világ vége. Az emberek nem tudták mi a teendő: húzódjanak be a lakásaikba, vagy meneküljenek ki a mezőre. Egyes helyeken a templomokban meghúzták a harangokat. A templomok és a zsinagógák megteltek emberekkel.
A nép félelemmel várta, hogy mi fog történni. Beteljesedni látszottak a Megváltó szavai: „az emberek megdermednek a félelemtől és annak sejtésétől, ami az egész földre vár, mert az egek tartóerői megrendülnek”. (Lk. 21, 26) Az azon vidéken élő emberek átérezhették Sodoma és Gomora pusztulását. Sajnos az emberekben csak a pár napos félelemérzés maradt és újra visszatértek „törvénytelenségeikhez”. Megbánásuk csak addig tartott, amíg a hamu- és kéneső esett. Milyen szörnyű és rettenetes a mai keresztény ember.
Sodoma és Gomora / Iosif Trifa. – Sibiu : Oastea Domnului, 2009
Fordította: Juhász Tibor / Lektorálta: Patkás György / Segédkezett: Juhász Roland; Juhász Evelin