Ne-a adus aminte de Sodoma şi Gomora / SODOMÁT ÉS GOMORÁT JUTTATTA ESZÜNKBE

În primăvara anului 1928, prin Moldova şi Bucovina a plouat cenuşă şi pucioasă

În primăvara anului 1928 s-a petrecut o înfricoşată arătare în nordul ţării, prin Moldova, Basarabia şi Bucovina:

În dimineaţa zilei 26 aprilie, în unele părţi, cerul s-a acoperit cu nori negri şi înfricoşaţi; un strat de ceaţă şi fum a astupat lumina soarelui; ziua la amiază s-a făcut întu­neric mare încât a trebuit aprinse lămpile, a început o ploaie deasă, pe urmă norii s-au înroşit puţin şi a început să plouă cenuşă cu miros de pucioasă. Casele, câmpul, străzile s-au umplut de un strat subţire de cenuşă.

S-a lăsat o pâclă deasă de fum şi beznă care a as­tupat cu totul lumina soarelui. Pe unele locuri, întunericul a fost complet ca noaptea. Aşa a fost la Suceava şi Si­ret. În orăşelul Sadagura nu se putea umbla pe străzi.

Pe unele locuri, după încetarea ploii, a plouat cenuşă goală. Norii cei înfricoşaţi, bezna şi întunecimea au ţinut pe alocuri aproape două zile.

A plouat cam un litru de cenuşă pe metrul pătrat. Această arătare s-a repetat de vreo trei ori. La câ­teva săptămâni, prin unele părţi din Moldova, a plouat pu­cioasă, un fel de praf de culoare gălbuie, având înfăţişarea făinii de porumb şi un miros greu de pucioasă. Acest praf s-a depus pe case, pe străzi şi pe câmpuri, în straturi de câţiva centimetri. Ploaia a fost liniştită şi a ţinut ceasuri întregi.

Despre cenuşa şi pucioasa căzute, învăţaţii au cons­tatat că ar conţine materii inflamabile (ce se aprind).

Ne putem închipui starea sufletească a oamenilor de prin părţile acelea. Au trăit clipe din clipele Sodomei şi Gomorei. Au avut o zi şi o noapte teribile, având deasu­pra capului lor un cer înfricoşat din care ploua cenuşă şi ameninţa cu foc şi urgie. Părea că s-a apropiat sfârşitul lumii. Oamenii nu ştiau ce e de făcut: să se retragă prin case ori să fugă pe câmp. Pe unele locuri s-au tras clo­potele bisericilor. Bisericile şi sinagogile s-au umplut de oameni.

Lumea aştepta îngrozită la ce va urma. Se împlini­seră cuvintele Mântuitorului: „şi oamenii îşi vor da su­fletul de groază, în aşteptarea lucrurilor care vor să vie în lume“ (Luca 21, 26). Oamenii din acele părţi au trăit clipe din clipele Sodomei şi Gomorei. Dar oamenii au rămas nu­mai cu spaima câtorva zile. Şi s-au întors iar la fărădele­gile lor. Căinţa a ţinut numai până a ţinut ploaia de ce­nuşă şi pucioasă. Ce teribil e creştinul de azi!

Sodoma și Gomora / Iosif Trifa, Editura «Oastea Domnului» – Sibiu, 1998

* * *

Moldva és Bukovina környékén 1928 tavaszán kénes és hamueső esett

Az ország északi részén, Moldvában, Besszarábiá­ban és Bukovinában 1928 tavaszán egy megrázó jelen­ség történt.

Április 26-án reggel, egyes helyeken az eget sűrű fekete és ijesztő felhők borították el: füst és ködréteg takarta el a napot; aznap délben nagy sötétség támadt, olyannyira, hogy meg kellett gyújtani a lámpákat, sűrű eső kezdett el esni, a végén a felhők egy kicsit kivörösödtek, majd egy kénes szagú hamueső hullott. A házakat, a mezőket és az utcákat vékony hamuréteg lepte el.

Egy fullasztó füstréteg ereszkedett le, amely teljesen eltakarta a napot. Egyes helyeken olyan volt a sötétség, mintha éjszaka lett volna. Így volt ez Su­ceavában és Siretben. Sadagura kisvárosban nem lehe­tett az utcákon járni.

Egyes helyeken, az eső elálltával, csak hamu esett. A félelmetes felhők, a sötétség helyenként majdnem két napig tartott.

Egy négyzetméterre körülbelül 1 liter hamu hullott. Ez a jelenség vagy háromszor ismétlődött meg. Pár hét múlva Moldva egyes részein sárgás színű por hullott, amely hasonlított a kukoricaliszthez és szörnyű kénes szaga volt. Ez a por pár centiméteres rétegben betakarta a házakat, utcákat, mezőket. Csendesen esett ez az „eső”, amely órák hosszat tartott.

A lehullott hamuféléről és a kénes porról az oko­sabbak úgy vélték, hogy valamiféle gyúlékony anyagot tartalmaz.

El tudjuk képzelni azoknak az embereknek a lelkiállapotát, akik ott laktak. Átélték – ha csak rövid időre is és nem teljes mértékben – Sodoma és Gomora pusztulását. Egy rettenetes nappalt és éjszakát éltek át, a felettük levő égbolt félelmetes volt, amelyből hullott a hamu, amely tűzzel és haraggal fenyegetőzött. Úgy tűnt, hogy itt a világ vége. Az emberek nem tudták mi a teendő: húzódjanak be a lakásaikba, vagy menekül­jenek ki a mezőre. Egyes helyeken a templomokban meghúzták a harangokat. A templomok és a zsinagógák megteltek emberekkel.

A nép félelemmel várta, hogy mi fog történni. Beteljesedni látszottak a Megváltó szavai: „az em­berek megdermednek a félelemtől és annak sejté­sétől, ami az egész földre vár, mert az egek tartóerői megrendülnek”. (Lk. 21, 26) Az azon vidéken élő emberek átérezhették Sodoma és Gomora pusztu­lását. Sajnos az emberekben csak a pár napos féle­lemérzés maradt és újra vissza­tértek „törvényte­lenségeikhez”. Megbánásuk csak addig tartott, amíg a hamu- és kéneső esett. Milyen szörnyű és rettenetes a mai keresztény ember.

Sodoma és Gomora / Iosif Trifa. – Sibiu : Oastea Domnului, 2009

Fordította: Juhász Tibor / Lektorálta: Patkás György / Segédkezett: Juhász Roland; Juhász Evelin