„Iar Lot şi-a întins corturile până la Sodoma“ / „Lót pedig… egészen Sodomáig sátorozott”

(Facere 13, 12)

Despărţirea lui Lot de Avraam este cunoscută. Biblia o istoriseşte astfel:

„Şi Lot, care petrecea împreună cu Avraam, avea oi, boi şi corturi. Şi nu-i încăpea pe ei pământul, ca să lăcu­iască într-un loc, pentru că averile lor erau multe. Şi s-a fă­cut ceartă între păstorii vitelor lui Avraam şi păstorii vitelor lui Lot… Şi a zis Avraam lui Lot: «Să nu fie sfadă între mine şi tine, între păstorii mei şi păstorii tăi, căci fraţi suntem noi. Iată, nu este tot pământul înaintea ta? Desparte-te de mine! De vrei tu spre stânga, eu spre dreapta, iar de vrei tu spre dreapta, eu spre stânga…». Şi şi-a ales Lot tot ţinutul cel dimprejurul Iordanului şi a mers spre răsărit…, şi şi-a întins corturile până la Sodoma; iar oa­menii din Sodoma erau răi şi păcătoşi înaintea lui Dumne­zeu, foarte.“ (Fac. 13, 5-13).

Lot şi-a ales câmpia Iordanului. Dar alegerea aceasta era alegerea unui om care nu trăia o viaţă cu Domnul. El a făcut alegerea fără să-L întrebe pe Domnul. El „şi-a ridicat“ ochii spre lăcomia bogăţiilor din câmpia Iordanului şi a ales ţinutul Sodomei şi al Gomorei, cu toate că ştia că „oamenii din Sodoma erau răi şi afară din cale de păcă­toşi împotriva Domnului“ (Fac. 13, 13).

Lăcomia averilor l-a făcut pe Lot să se aproprie de o lume stricată, în loc să fugă de ea. Lot ajunsese la o răs­pântie, dar n-a întrebat pe Domnul ce este de făcut. S-a lăsat călăuzit de lăcomie şi de „capul său“ pentru că nu trăia o viaţă cu Domnul. S-a apropiat de Sodoma şi Gomora şi rău i-a umblat.

În chipul acesta sunt şi cei mai mulţi creştini de azi. Ei nu întreabă niciodată pe Domnul şi nu-L lasă să se ameste­ce în planurile şi lucrurile lor. Un creştin adevărat se lasă că­lăuzit întru toate de Domnul şi nu face nimic fără să-I ceară sfatul şi aprobarea Lui (prin rugăciune şi ascultare). Câţi însă fac aşa?

Ce ne spune mai departe Biblia despre Lot? Ne spune că „s-a aşezat în câmpia Iordanului“. La început, Lot n-a intrat în cetăţile cele stricate. S-a ferit de aluatul cel rău. Cuminte lucru! Dar, vai, acest lucru cuminte n-a ţinut prea mult.

Lot s-a lăsat atras de stricăciunea cetăţilor. Poate şi lăcomia de a cuprinde pământ l-a atras mereu, mereu spre aluatul cel rău. „Iar Lot şi-a întins corturile sale p­ână la Sodoma“, spune Biblia (Fac. 13, 12). Mă gândesc la cei mulţi, mulţi ce-şi întind avuţiile şi hotarele apropiindu-se de Sodoma, de pieire sufletească. Sunt atâţia şi atâţia oameni care o viaţă întreagă nu se ocupă cu altceva decât să-şi sporească averea cu fel de fel de înşe­lăciuni şi nedreptăţi. Şi pe urmă, când mor, intră şi ei în „Sodoma şi Gomora“…, în pieire veşnică.

Şi pe urmă ce s-a întâmplat cu Lot?

Ceea ce era de prevăzut. El nu s-a oprit la marginea Sodomei, ci a intrat în ea. În curând îl vedem în poarta cetăţii stând la sfat cu păcătoşii. „Iar Lot şedea în poarta cetăţii“ (Fac. 19, 1).

Aşa-i ispita. Când te laşi târât de ea, nu te lasă până nu te bagă în păcat.

Iar după ce a intrat în cetate, Lot a mers mai depar­te. S-a amestecat de tot cu aluatul cel rău. Şi-a ales doi gineri dintre păcătoşii Sodomei. Era şi aceasta o alegere fără sfatul lui Dumnezeu. Era o a doua alegere ce o făcea Lot fără să-L întrebe pe Domnul. Dacă L-ar fi întrebat pe Domnul, Domnul i-ar fi răspuns cu vorbele lui Isaac: să nu-ţi iei gineri din feciorii Sodomei. Scoală-te, du-te în Canaan şi ia-ţi de acolo gineri (Fac. 28, 1-2). Dar lui Lot îi trebuia avere şi „legătură de neamuri“ ca să capete trecere în cetate. Aşa fac şi cei mai mulţi părinţi de azi. Ei nu caută zestre sufletească pentru fiii lor, ci umblă nu­mai după zestre materială. Zestrea cea sufletească azi a­proape nu mai numără nimic.

Lot a făcut o „partidă“ bună cu căsătoria fetelor. În­cuscrit cu Sodomenii, a trecut între fruntaşii cetăţii. Proba­bil era şi printre consilierii acesteia. Stătea în poarta ce­tăţii la sfat cu fruntaşii cetăţii. Acum nu mai era Lot cel din câmpia Iordanului. Ajunsese la vază mare.

Dar ce folos de toate acestea, dacă aluatul cel rău in­trase în casa lui şi în sufletul lui. Ce folos că ne trudim să ne câştigăm legături lumeşti de neamuri, cuscri şi averi, dar cu cele sufleteşti dăm înapoi şi slăbim.

Hotărât lucru! După intrarea în Sodoma, Lot nu mai era alesul Domnului. Îl dospise şi pe el stricăciunea. Scriptura ne spune apriat acest lucru. Despre Noe spune Biblia că Dumnezeu l-a scăpat de potop fiind „om drept şi cu frica lui Dumnezeu între cei de pe atunci“ (Fac. 6, 9). Dar despre Lot, Biblia nu mai zice la fel, ci zice aşa: „Când a nimicit Dumnezeu cetăţile Sodoma şi Gomora, Şi-a adus aminte de Avraam şi a scăpat pe Lot din mijlocul prăpă­dului“ (Fac. 19, 29). Scriptura ne spune aici lămurit că Lot a fost cruţat numai din iubire faţă de Avraam.

Şi mai bine se vede acest lucru, dacă ne uităm cum s-au purtat cei doi îngeri pe care i-a trimis Dumnezeu la Lot. Doi îngeri, în chip de bărbaţi, au venit în Sodoma trimişi de la Dumnezeu să-l scape pe Lot. Dar îngerii nu voiau să intre în casa lui Lot. „Cei doi îngeri au ajuns la Sodoma seara. Când i-a văzut Lot, s-a sculat, le-a ieşit înainte şi le-a zis: «Intraţi, vă rog, în casa robului vostru…». «Nu, au răspuns ei, ci vom petrece noaptea în uliţ㻓 (Fa­c. 19, 1-2).

 Ce straşnică lecţie şi înfruntare sufletească era aceasta pentru Lot! Refuzul îngerilor de a intra în casă era osândirea şi mustrarea vieţii lui pentru că se amestecase cu aluatul cel rău. Dacă Lot ar fi zis către îngeri ca femeia Lidia din cetatea Tiatira: Dacă mă socotiţi credincioasă Domnului, intraţi şi rămâneţi în casa mea (Fapte 16, 15), îngerii ar fi răspuns: Nu intrăm, pentru că te-ai amestecat cu răul şi stricăciunea…, te-ai amestecat cu cei care râd de cele sufleteşti… Noi nu intrăm unde lumina s-a amestecat cu întunericul, virtutea cu păcatul, binele cu răul; noi intrăm numai acolo unde oamenii petrec o viaţă cu Domnul şi au rupt-o cu lumea şi păcatele ei.

Sodoma și Gomora / Iosif Trifa, Editura «Oastea Domnului» – Sibiu, 1998

* * *

1 Móz. 13, 12)

Lót elválása Ábrahámtól ismeretes. A Biblia ekképp ír róla:

„De Lótnak is, aki Ábrahámmal ment, voltak juhai, marhái és sátrai, és az a föld nem bírta eltartani őket, hogy együtt lakjanak. Mivel sok jószáguk volt, nem lakhattak együtt. Össze is vesztek Abrám jószágának a pásztorai Lót jószágának a pásztoraival. Akkor még a kánaániak és a perizziek is ott laktak azon a földön. Azért Abrám ezt mondta Lótnak: Ne legyen viszály köztem és közted, az én pásztoraim és a te pásztoraid között, hiszen rokonok vagyunk! Hát nincs előtted az egész ország? Válj el tőlem! Ha te balra tartasz, én jobbra megyek, ha te jobbra mégy, én balra térek. Ekkor Lót körülnézett és látta, hogy a Jordán egész környéke bővizű föld. Mert mielőtt elpusztította az Úr Sodomát és Gomorát, egészen Cóarig olyan volt az, mint az Úr kertje, mint Egyiptom földje. Lót tehát a Jordán egész környékét választotta magának, és elindult Lót kelet felé. Így váltak el egymástól.  Abrám Kánaán földjén lakott, Lót pedig a Jordán környékén levő városokban telepedett le, és egészen Sodomáig sáto­rozott. A sodomai férfiak pedig igen romlottak és vétkesek voltak az Úr előtt.” (1 Móz. 13, 5-13)

Lót a Jordán völgyét választotta magának. Ez a választás egy olyan ember választása volt, amely nem élt szoros kapcsolatban Istennel. Ő úgy választott, hogy nem kérdezte meg Istent. Ő a szemeit a Jordán környé­kén lévő gazdag mezőkre meresztette és választotta a Sodoma és Gomora környékét, mindamellett, hogy ő tudta „a sodomai férfiak pedig igen romlottak és vétkesek voltak az Úr előtt”. (1 Móz. 13, 13)

A gazdagság iránti mérhetetlen vágy arra késztette Lótot, hogy züllött világhoz közeledjen, ahelyett, hogy elfutott volna előle. Lót egy „útelágazáshoz” ért, vála­sz­ta­nia kellett, de nem kérdezte meg az Urat, hogy mit tegyen, hogyan döntsön. Hagyta magát vezetni a mérhetetlen gazdagság vágyától és a „saját feje” után ment, mert nem élt egy meghitt életet Istennel. Köze­ledett Sodoma és Gomora felé, és nagyon nem jól ment dolga.

Hasonló helyzetben van sok mai „keresztény” is. Ők soha nem kérdezik meg az Urat, és nem engedik, hogy az Úr beleszóljon a terveikbe, dolgaikba. Egy igazi keresztény minden dolgában az Úr vezetésére hagyja magát, és semmit nem tesz anélkül, hogy tanácsot és jóváhagyást kérne az Úrtól (imádság és az Úrra való hallgatás által). Vajon hányan cselekszenek ekképpen?

Mit mond a Biblia Lótról a továbbiakban? El­mondja, hogy „letelepedett a Jordán környékén”. Eleinte Lót nem ment be a züllött városokba. Óvako­dott a „rossz kovásztól”. Nagyon okos cselekedet! Sajnos, ez az okos cselekedet nem tartott sokáig.

Lót hagyta magát befolyásolni a városok rom­lottságától. Lehet, hogy a földbirtoklás iránti mérhe­tetlen vágya vitte őt előre a „rossz kovász” irányába. „…Lót …a Jordán környékén levő városokban telepedett le, és egészen Sodomáig sátorozott.” (1 Móz. 13, 12) Azokra az emberekre gondolok, akik kiter­jesztik vagyonuk határait, közeledvén Sodomához a lelki kárhozat felé. Vannak olyan emberek, akik egész életükben egyebet sem tesznek, minthogy gyarapítsák vagyonukat különböző csalások és igazságtalanságok árán. Amikor viszont meghalnak, ők is bemennek „Sodomába és Gomorába”, …a végső kárhozatba.

Végül mi is történt Lóttal?

Az, ami világossá vált. Ő nem állt meg Sodoma határánál, hanem bement oda. Később látjuk őt, a város kapujánál ülve a bűnösökkel együtt. „Lót pedig éppen Sodoma kapujában ült.” (1 Móz. 19, 1)

Ilyen a kísértés. Hogyha hagyod, hogy vezessen, akkor addig vezet, míg meg nem cselekszed a bűnt.

Majd miután bement Lót a városba, tovább romlott a helyzete. Elkeveredett a „rossz kovásszal”. Választott magának két vőt a sodomai bűnös emberek közül. Ez a döntés is Isten megkérdezése nélkül történt. Ez a második olyan döntése volt Lótnak, amelyben nem kérdezte meg az Urat. Amennyiben megkérdezte volna, az Úr válaszolt volna neki Izsák szavaival:

„Ne végy feleséget a kánaáni leányok közül! Készülj, menj el Paddan–Arámba, és ott végy feleséget.” (1 Móz. 28, 1-2)

Lótnak viszont kellett a vagyon és a „rokoni kapcsolat”, hogy befogadják a városba. Hasonlóképpen cselekszik a mai szülők legtöbbje is. Ők nem keresnek lelki hozományt gyermekük számára, csak az evilági hozományra gondolnak. A lelki hozomány a mai világ­ban mintha értékét vesztette volna.

Lót a lányai megházasításával jó „partit” csinált magának. Rokonságba kerülvén a sodomitákkal, beke­rült a város vezetői közé. Valószínűleg az ottani tanácsosok közé is bekerült. „A város kapujában ült a város vezetőivel.” Most már nem az a Lót volt, aki a Jordán síkságán volt. Nagy tekintélyre tett szert.

Vajon mi haszna mindennek, ha a „rossz kovász” beköltözött házába és lelkébe. Mi haszna annak, hogy „gürcölünk” azért, hogy jó kapcsolataink legyenek a világi rokonságot keresvén, gazdagság és más rossz után űzzük, hajtjuk magunkat, de a lelkiekben meghátrá­lunk, ezáltal meggyengülünk.

Eldöntött tény! Lót Sodomába való belépésével nem volt többé Isten választottja. A romlottság őt is „megdagasztotta”. A Biblia ugyan szépen elmondja ezt a dolgot nekünk. Noéról azt mondja a Biblia, hogy Isten megmentette őt a vízözöntől, mivelhogy „…Noé igaz ember volt, feddhetetlen a maga nemzedékében”.         (1 Móz. 6, 9) Viszont Lótról nem szól hasonlóan, hanem így: „De amikor Isten elpusztította annak a környéknek a városait, nem feledkezett meg Isten Ábrahámról, és kivezette Lótot a pusztulásból, amikor elpusztította azokat a városokat, ahol Lót lakott.” (1 Móz. 19, 29)

A Szentírás elmondja nekünk, hogy Lót megmenekült ugyan, de csak az Ábrahám iránt érzett szeretete által.

Jobban észrevehető ez, ha megnézzük hogyan vi­selkedett a két angyal, amelyeket Isten küldött Lót­hoz. Két, Isten által küldött angyal, emberi alakban, eljött Sodomába, hogy megmentsék Lótot. Az angya­lok nem akartak bemenni Lót házába. „A két angyal estére So­domába érkezett, Lót pedig éppen Sodoma kapujában ült. Amint meglátta őket Lót, fölkelt, eléjük ment, és arccal a földre borult. Ezt mondta: Térjetek be, Uraim, szolgátok házába, töltsétek itt az éjszakát, mossátok meg a lábatokat! Reggel majd fölkelhettek, és utatokra indulhattok. De ők azt felelték: Nem, hanem itt a szabadban töltjük az éjszakát.” (1 Móz. 19, 1-2)

Milyen „jó leckét” és milyen lelki tusát jelentett ez Lótnak! Az angyalok visszautasítása – hogy nem térnek be a házába – egyúttal Lót életvitelének elítélése és megfeddése volt, mivelhogy elkeveredett a „rossz kovásszal”. Ha Lót hasonlóképpen szólt volna az angyalokhoz, úgy, mint azt a tiatírai Lídia tette: „Ha úgy látjátok, hogy az Úr híve vagyok, jöjjetek, szálljatok meg a házamban!” (ApCsel. 16, 15), akkor az angyalok így feleltek volna: Nem térünk be házadba, mert elkeveredtél a romlottsággal és a gonosszal…, elkeveredtél azokkal, akik nevetnek a lelki dolgokon… Mi nem térünk be oda, ahol a világosság elkeveredik a sötétséggel, az erény a bűnnel, a jó a rosszal; mi csak oda térünk be, ahol az emberek az életüket együtt élik Istennel és elhagyták a világ bűneit.

Sodoma és Gomora / Iosif Trifa. – Sibiu : Oastea Domnului, 2009

Fordította: Juhász Tibor / Lektorálta: Patkás György / Segédkezett: Juhász Roland; Juhász Evelin

Următorul articol va fi publicat pe 28 ianuarie 2020
A következő cikket 2020. január 28-án teszik közzé