Pentru desfrânare au fost pustiite Sodoma şi Gomora / A ROMLOTTSÁGA MIATT PUSZTULT EL SODOMA ÉS GOMORA

Desfrânarea e şi azi păcatul vremilor

Cetăţile Sodoma şi Gomora au fost pustiite cu foc şi pucioasă pentru păcatul desfrânării. Îmbuibarea şi belşugul îi umpluseră pe oameni de păcate aşa precum pământul prea îngrăşat se umple de buruieni şi de viermi. Sodoma şi Gomora ajunseseră la o totală decădere sufletească. Totul era stricat şi putred în ele. Până unde ajunsese decăderea su­fletească a oamenilor, Biblia ne arată o pildă ce se vede în chipul de pe pagina următoare.

Când îngerii Domnului s-au prezentat la casa lui Lot în chip de bărbaţi, Sodomenii au alergat să desfrâneze cu ei. „Bărbaţii din Sodoma, tineri şi bătrâni, au înconjurat ca­sa, strigând pe Lot: «Unde sunt oamenii care au intrat aici la tine? Scoate-i afară, să ne împreunăm cu ei»“. Lot a încuiat uşa şi îi ruga să cruţe pe cei doi străini. „Lot a ieşit afară la ei la uşă, a încuiat uşa după el şi a zis: «Fraţilor, vă rog nu faceţi o asemenea răutate! Iată că am două fete care nu ştiu de bărbat; am să vi le aduc afară. Numai nu faceţi nimic acestor oameni, fiindcă au venit sub umbra aco­perişului casei mele»“. Dar ei au strigat: „pleacă!“. Şi au zis: „Omul acesta a venit să locuiască aici ca un străin şi acum vrea să facă pe judecătorul. O să-ţi facem mai rău decât lor!“. Şi, împingând pe Lot cu sila, s-au apropiat să spargă uşa. Dar bărbaţii aceia (îngerii Domnului) au întins mâna, au tras pe Lot înăuntru la ei în casă şi au încuiat uşa, – iar pe oamenii care erau la uşa casei i-au lovit cu orbire de la cel mic până la cel mare, aşa că de­geaba se trudeau să găsească uşa (Fac. 19, 1-11).

Ce putregai sufletesc erau Sodoma şi Go-mora! Erau un putregai ce nu putea fi curăţit şi stârpit decât prin foc şi pucioasă. Când un ogor e copleşit cu totul de spini şi mă­răcini, îi dăm foc. Numai focul mai poate curăţi răul.

Dar să nu-i prea osândim pe cei din Sodoma şi Gomora, căci şi noi suntem pe urmele lor. O uriaşă Sodomă şi Gomoră sufletească este şi lumea de azi. Sodoma şi Gomora au fost nimicite în special pentru păcatul desfrânării. Păca­tul acesta stă şi azi în fruntea lumii. A atins acest păcat adâncimi pe care poate niciodată nu le-a avut.

Oraşele cele mari sunt azi nişte Sodome şi Gomore „moderne“. Sodoma şi Gomora de odinioară sunt nimica faţă de Sodomele şi Gomorele cele moderne de azi.

Răul a pătruns şi pătrunde şi la sate. Sunt pline şi satele de căsnicii nelegiuite şi de păcatele desfrânării.

Azi vuie desfrânarea în lume. La oraşe, ca şi la sate, e plină lumea de cei al căror dumnezeu este „pântecele şi poftele“. Parcă s-a împlinit profeţia de la Ieremia proorocul: „Copiii Mei – zice Domnul – M-au părăsit, se dedau la preacurvie. Ca nişte cai bine hrăniţi, aleargă încoace şi încolo. Fiecare nechează după femeia de-aproapelui său, şi să nu-i pedepsesc pentru acestea?“ (Ier. 5, 7-8).

Stăm la rând cu cei din Sodoma şi Go-mora, ba încă i-am şi întrecut, căci noi avem şi femei care nasc prunci prin desfrânare şi îi omoară prin avort.

Sodomenii voiau să se desfrâneze cu doi îngeri. Gro­zav lucru, dar nu vă grozăviţi prea tare. „Creştinii“ de azi fac mai mult decât atât. Ascultaţi numai ce fel de des­frânări spurcate scot din gură cei ce înjură de cele sfinte. În înjurăturile lor cele spurcate de desfrânare, ei târăsc nu­mele Domnului Dumnezeu, numele Domnului Iisus, numele Preacuratei, Sfintele Taine şi tot ce-i mare şi sfânt. Oare nu întrec pe cei din Sodoma şi Gomora? Păcatul Sodo-menilor e nimica faţă de acest păcat. „Pe viaţa Mea,  zice  Domnul,  Sodoma  şi Gomora n-au făcut ceea ce voi faceţi“ (Ieze­c. 16, 48).

Oh, voi nebunilor care înjuraţi! Uitaţi-vă la orbii din chipul de pe pagina dinainte. Voi sunteţi aceşti orbi, căci pe voi v-a orbit Satana să nu vă daţi seama de hulele şi spurcăciunile ce ies din gura voastră. Focul şi pucioasa pieirii veşnice vor deschide odată şi ochii voştri, dar atunci va fi prea târziu. Lăsaţi-vă îndată de înjurături!

Oh, dragii mei, eu vă rog şi cu buna; în numele Dom­nului eu vă rog, cu lacrimi în ochi, lăsaţi-vă îndată de înjurături, de acest păcat teribil şi înfricoşat care atrage fo­cul şi urgia osândei veşnice.

Pe desfrânaţii de la uşa lui Lot i-a orbit Dumnezeu. Nişte orbi sunt şi azi desfrânaţii. Desfrânarea îl orbeşte pe om. Desfrânatul este un orb, un dobitoc, ce nu mai vede şi nu mai cunoaşte nimic sfânt. Desfrânatul merge orbeşte înainte spre pierzare. „Cum merge boul la junghiere, câinele la legătoare şi cum pasărea se grăbeşte în laţ, aşa merge la moarte desfrânatul“ (Pilde 7, 22- 23).

Desfrânarea din Sodoma şi Gomora a atras peste oa­meni foc şi pucioasă din cer; a atras pedeapsa cerului de sus. Desfrânarea e şi azi un păcat ce atrage încă în această lume pedeapsa cerului de sus. Dintre toate păcatele, mai ales acesta îşi ia pedeapsa şi în lumea asta.

Tineri cu faţa de trandafir ajung nişte urâciuni şi schelete după ce apucă cu desfrânarea şi bolile ei. Fiecare desfrânat ajunge pe urmă o mică Sodomă şi Gomoră arsă şi pustiită de focul şi otrava acestui păcat. Duceţi-vă la spitale şi le veţi afla pline cu astfel de mici Sodome şi Gomore: cu oameni arşi de bolile lumeşti. Duceţi-vă la ca­sele de nebuni şi veţi afla că aproape toţi nebunii au crei­erul mâncat de bolile lumeşti.

Mai curând ori mai târziu, lumea aceasta se va sfâ­rşi. În Apocalipsa se spune că acest sfârşit va fi precedat de o cumplită desfrânare a lumii. Se pare c-am ajuns vre­mile acestea apocaliptice cu „Babi1onul cel mare, mama curvelor şi spurcăciunilor pământului… din vinul aprinderii şi desfrânării ei au băut toate neamurile“ (Apoc. 17 şi 18, 3).

 Fugiţi de păcatul desfrânării, ca de şarpele ce muşcă de moarte! Cei biruiţi de ispita desfrânării trăiesc în carne şi nu în duh (Rom. 8, 9). Numai cei ce biruie ispita desfrânării trăiesc în duhul lui Dumnezeu, în darul şi harul Duhului Sfânt.

Sodoma și Gomora / Iosif Trifa, Editura «Oastea Domnului» – Sibiu, 1998

* * *

A romlottság ma is korunk bűne

Sodomát és Gomorát azért pusztította el Isten kénköves tüzes esővel, mert lakói romlottak voltak. A jólét és a bőség megtöltötte az emberek szívét a bűnnel, úgy, ahogy a kövér és jó termőföld megtelik gazzal és különféle kukacokkal. Sodoma és Gomora lakói lel­kiekben elérkeztek a totális összeomláshoz. Minden, ami bennük volt, rossz volt és romlott. Hogy meddig jutottak el az ottani emberek a lelki hanyatlásban, azt a Biblia megmutatja nekünk egy példa formájában, amely az alábbi képen látható. (14. old.)

Amikor az Úr angyalai Lót házánál megjelentek, a sodomaiak azon voltak, hogy bűnt kövessenek el velük. „A két angyal estére Sodomába érkezett, Lót pedig éppen Sodoma kapujában ült. Amint meglátta őket Lót, fölkelt, eléjük ment, és arccal a földre borult. Ezt mondta: Térjetek be, Uraim, szolgátok házába, töltsétek itt az éjszakát, mossátok meg a lábatokat! Reggel majd fölkelhettek, és utatokra indulhattok. De ők azt felelték: Nem, hanem itt a szabadban töltjük az éjszakát. Mivel azonban nagyon unszolta őket, betértek hozzá, bementek a házba. Ő pedig lakomát készített nekik, kovásztalan kenyeret süttetett, és ettek. Lefekvés előtt a város férfiai, a sodomaiak, körülvették a házat; ifjak és öregek, az egész nép kivétel nélkül. Bekiáltottak Lótnak, és azt mondták neki: Hol vannak azok a férfiak, akik hozzád jöttek éjszakára? Hozd ki őket hozzánk, hadd ismerjük meg őket. Lót kiment hozzájuk az ajtó elé, de az ajtót bezárta maga mögött, és ezt mondta: Ugyan, barátaim, ne tegyetek rosszat! Van két leányom, akiknek még nem volt dolguk férfival, kihozom hozzátok, és tegyetek velük, amit jónak láttok. De ezekkel az emberekkel ne tegyetek semmit, mivel hajlékom oltalma alatt vannak! De azok így feleltek: Menj innen! És azt mondták: Ő az egyetlen jövevény köztünk, és ő akar törvényt szabni? Még jobban elbánunk veled, mint velük! Szorongatni kezdték magát Lótot, és már majdnem betörték az ajtót. De azok a férfiak kinyújtották a kezüket, behúzták Lótot ma­gukhoz a házba, és bezárták az ajtót. Az emberek apraját-nagyját pedig, akik a ház ajtaja előtt voltak, vaksággal verték meg, úgyhogy nem tudták megtalálni az ajtót.” (1 Móz. 19, 1-11)

Milyen lelki romlottságban és aljasságban volt Sodoma és Gomora! Egy olyanban, amelyet nem lehetett megtisztítani és nem lehetett eltörölni csak a kénköves tüzes eső által. Amikor a parlagon levő földet ellepik a tövisbokrok, akkor azt a földet felégetjük. Csak a tűz tisztíthatja meg a rosszat.

Azonban ne ítélkezzünk elhamarkodottan a sodo­mai és gomorai emberek felett, mert mi is az ő nyomukban járunk. Egy óriási Sodoma és Gomora a mai világ is, ami a lelki dolgokat illeti. Sodomát és Gomorát nem mindennapi módon pusztította el az Úr a züllött életvitele miatt. Ez a bűn napjainkban is megtapasztalhat­ó és sajnos vezető helyet foglal el az emberek életében, amely soha nem látott mértékben terjedt el a világban.

A nagyvárosok napjaink modern Sodomája és Gomorája. Az egykori Sodoma és Gomora eltörpülnek a mai modern Sodomához és Gomorához képest.

Sajnos a bűn eljutott a kisebb településekre, fal­vakra is. Tele vannak a falvak is törvénytelen „házassá­gokkal” és züllöttséggel.

Világunk zúg a kicsapongásoktól. A városokban és falvakban mindenütt tele van a világ olyan emberekkel, akiknek az istene a gyomra és a különböző bűnös vágyak, szenvedélyek. Mintha beteljesült volna Jere­miás próféta jövendölése: „Hogyan bocsáthatnék meg neked? Hiszen fiaid elhagytak engem, és nem Istenre esküsznek. Jól tartottam őket, mégis házasságtörők, és parázna nő házában tolongnak. Viháncoló méhekké lettek, mindegyik a más feleségére nyerít. Ne toroljam meg ezeket – így szól az Úr –, és ne álljak bosszút az ilyen népen?” (Jer. 5, 7-9)

Ugyanolyanok vagyunk, mint a sodomai és gomorai nép, sőt még meg is előztük őket, hiszen a mai világban vannak olyan nők, akik züllöttségük révén szülnek törvénytelen gyermeket, vagy abortusz által megölik magzataikat.

A sodomaiak vétkezni akartak a hozzájuk küldött két angyallal. Szörnyű ez a tett, de ne rémüljünk meg ezen, a mai úgymond „hívő keresztények” még több rosszat tesznek ennél. Hallgassátok csak milyen ször­nyűségeket beszélnek azok, akik szitkozódnak az Úr és minden szentek ellen. Ezek az emberek szitkozó­dásuk­ban, káromkodásukban földbe tiporják a min­denható Isten nevét, Jézus Krisztus nevét, a szent Szűz Mária nevét, és mindent, ami szent. Vajon ezek az egyének nem lépik-e túl a sodomaiak és gomo­raiak vétkét? A sodomaiak vétke eltörpül ezekhez a bűnökhöz képest. „Életemre mondom – így szól az én Uram, az Úr –, hogy még húgod, Sodoma sem tette azt lányaival együtt, amit te tettél lányaiddal együtt!” (Ez. 16, 48)

Ó, ti esztelenek, akik káromkodtok! Olyan vakság­ban vagytok, amelyet a sátán rakott rátok, hogy ne vegyétek észre azt a sok mocskos dolgot, amit a szátokon kiejtetek. Az örök tűz egyszer majd megnyitja a ti szemeteket is, de akkor már késő lesz. Hagyjátok abba a káromkodást és a szitkozódást!

Szeretteim, kérve kérlek benneteket, az Úr ne­vében, könnyes szemekkel, egyszer s mindenkorra hagyjátok abba a káromkodást és szitkozódást, ettől a félelmetes bűntől, amely vonzza az örök tüzet és a kárhozatot.

A Lót ajtaja előtt álló züllött embereket az Isten vaksággal büntette. A mai züllött emberek is vakságban élnek. A züllöttség elvakítja az embert. Egy züllött ember vak, aki nem lát és nem ismer semmit, ami szent. Az ilyen züllött ember vakságában nyílegyenest halad az ő biztos kárhozata felé. „Az meg követte őt oktalanul, ahogyan a bika megy a vágóhídra, mint egy bilincsbe béklyózott bolond. De végül nyíl hasít a májába. Úgy jár, mint a kelepcébe siető madár, amely nem tudja, hogy az az életébe kerül.” (Péld. 7, 22-23)

A züllöttség Sodomára és Gomorára elhozta a kénköves tüzes esőt, elhozta lakóira az égi büntetést. A züllöttség ma is elhozza az emberekre az égi büntetést. Az összes bűn közül, talán ez különösen, a mai világ­ban elnyeri már itt e földön a méltó büntetést.

A gyönyörű fiatalok csontvázzá válnak, miután elkövetnek különböző bűnöket és megízlelik annak halálos betegségeit. Minden ember, aki züllöttségben él, előbb-utóbb egy kiégett, kietlen Sodomává és Gomorává válik, ennek a bűnnek a tüze és mérge miatt. Menjetek el a kórházakba és meg fogjátok tapasztalni, hogy a kórházak tele vannak ilyen Sodomákkal és Gomorákkal: olyan emberekkel, akiket megperzseltek e világ bűnei. Menjetek el az ostoba emberek házaihoz és meglátjátok, hogy az összes ostoba ember agyát tön­kre­tett­e e világ bűneinek betegsége.

Előbb vagy utóbb ez a világ megszűnik. Erről a megszűnésről (világvégéről) a Jelenések könyvében azt olvashatjuk, hogy ezt megelőzi e világ romlottsága, züllöttsége. Úgy tűnik, hogy ezeket az időket éljük mi, a mai ember együtt a „nagy Babilonnal, amely ördögök lakóhelyévé lett… Féktelen paráznaságának borából ivott minden nemzet, vele paráználkodtak a föld királyai, és eldőzsölt javaiból gazdagodtak meg a föld kereskedői.” (Jel. 18, 2-3)

Hagyjátok el a züllöttség bűnét és fussatok el tőle, mint egy mérges kígyótól, melynek marása halálos! Akiket a züllöttség kísértése és bűne „legyőzött”, azokban nincs meg a Krisztus lelke (Róm. 8, 9). Csak azok, akik legyőzik a züllöttség kísértését, tudnak Isten szellemében élni, a Szentlélek ajándéka és kegyelme által.

Sodoma és Gomora / Iosif Trifa. – Sibiu : Oastea Domnului, 2009

Fordította: Juhász Tibor / Lektorálta: Patkás György / Segédkezett: Juhász Roland; Juhász Evelin

Următorul articol va fi publicat pe 14 ianuarie 2020
A következő cikket 2020. január 14-án teszik közzé