Mărturii Meditaţii

„Şi a plouat peste Sodoma şi Gomora foc şi pucioasă din cer“ / „ÉS AZ ÉGBŐL KÉNKÖVES TÜZES ESŐ ESETT SODOMÁRA ÉS GOMORÁRA”

„Ceea ce s-a întâmplat în zilele lui Lot, când oamenii mâncau, beau, cumpărau… Şi pe urmă a plouat foc şi pucioasă din cer…, tot aşa va fi în ziua când se va arăta Fiul Omului“ (Luca 17, 28-30).

Despre cum s-a întâmplat prăpădul cetăţilor Sodoma şi Gomora, Biblia nu ne spune amănunte mai pe larg. Ne spune numai atât:

„Şi Domnul a făcut să plouă peste Sodoma şi Gomora pucioasă şi foc din cer“ (Fac. 19, 24). Judecata şi pieirea cetăţilor au venit repede şi pe neaşteptate. Cei doi îngeri călători au vestit prăpădul seara, iar dimineaţa, în revărsatul zorilor, a şi sosit.

Ştiut-au oamenii despre acest prăpăd? Au ştiut, pentru că Lot a spus şi ginerilor săi vestirea adusă de în­geri, iar ginerii, de bună seamă, vor fi spus şi ei mai de­parte această veste. Îşi aveau legăturile lor de rudenie şi cunoscuţi. Se poate spune la sigur că locuitorii cetăţilor auziseră despre vestea prăpădului. Ar fi avut timp şi să scape. Într-o noapte întreagă puteau fugi cu toţii din cetate.

De ce n-au făcut acest lucru? Pentru că nu credeau în vestirea Domnului. Ginerii lui Lot au râs de socrul lor când i-a chemat: „Sculaţi-vă şi ieşiţi din locul acesta, căci Domnul vrea să piardă cetatea“. Li se părea o „glumă“ această chemare; au luat în râs vestirea Domnului. Tot aşa vor fi făcut şi ceilalţi oameni: „Auzi, vecine, cică va ploua la noapte foc şi pucioasă… cine a mai auzit astfel de minuni?… trebuie că Lot bătrânul a slăbit de minte…“.

Vor fi râs oamenii, dar, vai, dimineaţa a venit peste ei prăpădul. În locul soarelui se ridicară pe cer nori negri şi spăimântători. Poate că oamenii dormeau. Un bubuit prelung îi trezi din somn. Din văzduhul încărcat începu să cadă pucioasă şi flăcări de foc. Într-o clipă, cetăţile fură înecate în valurile focului. Strigăte disperate de oameni şi animale răsunau în toate părţile. Toţi alergau să scape, dar totul era în zadar. Iată-i şi pe ginerii lui Lot! Ei strigă pe socrul lor, dar acum e prea târziu. Înainte cu câteva ceasuri ar fi putut scăpa, dacă ascultau chemarea lui, dar acum e prea târziu, e prea târziu.

Prăpădul Sodomei şi al Gomorei închipuie sfârşitul şi pe­deapsa păcătoşilor…, închipuie ziua cea groaznică şi neaşteptată când „Dom-nul va veni pe norii cerului să judece lumea“ (Matei 24, 30). „Ceea ce s-a întâmplat în zilele lui Lot, când oamenii mâncau, beau, cumpărau, vindeau, să­deau, zideau, dar în ziua când a ieşit Lot din Sodoma a plouat foc şi pucioasă din cer şi pe toţi i-a pierdut – tot aşa va fi şi în ziua când Se va arăta Fiul Omului“ (Luca 17, 28- 30). Ca pe timpul lui Noe şi ca pe timpul lui Lot, exact aşa va fi şi în ziua când Domnul va veni să judece lumea.

Beau oamenii, chefuiesc, păcătuiesc, cum-pără, vând, clădesc, înşală, mint… până în ceasul când va veni Fiul Omului. „Ziua aceea“ îi va afla păcătuind. O spaimă mare îi va cuprinde atunci. Ca pe timpul lui Noe, şi pe timpul lui Lot, o spaimă mare îi va cuprinde în ziua aceea pe cei ce vor fi în mormânt şi pe cei ce se vor afla pe pământ.

Cei credincioşi se vor bucura strigând: „Vine Domnul!“, dar cei păcătoşi se vor cutremura, văzând focul cel veşnic ce-i aşteaptă. „Apoi am văzut un scaun de domnie şi pe Cel Ce şedea pe el… şi râu mare de foc curgea dinaintea Lui. Şi am văzut pe morţi stând în faţa scaunului şi oricine n-a fost scris în cartea Vieţii, a fost aruncat în marea cea de foc“ (Apoc. 20, 11-12; Daniel 7, 10).

Ah, ce groază şi ce spaimă îi vor cuprinde pe cei păcătoşi în „ziua aceea“! Dar atunci spaima nu le va mai fi de nici un ajutor. Timpul mântuirii lor a trecut. Acum e timpul judecăţii.

Un teatru s-a aprins, mai anii trecuţi, în Germania. Se juca tocmai un o piesă comică. Dar afară, într-o parte, teatrul luase foc. Atunci unul din actori a început a striga: „Foc, foc!“. Dar lumea credea că aceste vorbe ţin şi ele de glumele teatrului; credea că actorul vrea să facă o glumă mare să râdă apoi de spaima publicului. A strigat şi directorul că „arde teatrul“, dar lumea râdea înainte.

Abia când s-au ivit flăcările, lumea a început a fugi îngrozită. Dar atunci era prea târziu. S-au prăpădit cu toţii.

Aşa se întâmplă şi azi. Te râd păcătoşii şi te batjocoresc când le spui să iasă din focul răutăţilor, din focul pieirii sufleteşti. Pentru cei mai mulţi oameni, viaţa aceasta este un teatru de râs şi de petreceri. Te iau în râs oamenii când le spui să iasă din focul pieirii sufleteşti. Du-te în uşa unei crâşme şi strigă: „Oameni buni, ieşiţi din Sodoma şi Gomora aceasta, ieşiţi din focul acesta!“. Vei fi întâmpinat cu râsete, batjocuri şi ameninţări. Abia pe urmă, pe patul morţii, vor vedea păcătoşii focul pierzării, dar atunci va fi prea târziu.

Fratele meu! Sodoma şi Gomora închipuie nu numai viaţa lumii şi a oamenilor, ci închipuie, mai ales, viaţa ta şi a mea. Şi viaţa ta cea sufletească este o cetate. Nu cumva s-a strecurat stricăciunea şi în „cetatea“ ta? Nu cumva este şi „cetatea“ ta o mică Sodomă şi Gomoră osândite la pieire? O mică Gomoră ce stă gata să ia foc? Ia seama că aceasta este! Primeşte-L îndată pe Iisus Mân­tuitorul şi Mijlocitorul ca să mijlocească El iertarea şi scăparea ta.

Fratele meu! Fiecare viaţă se termină cu un potop de pierzare sau cu o corabie de mântuire. Fiecare viaţă sfârşeşte cu o Sodomă şi o Gomoră sau cu un Lot scos de îngerii Domnului din focul pierzării.

În care din aceste două este viaţa ta? În care vei şi fi tu?

Duhule Sfinte! Trezeşte-mă din somnul pierzării prin „vântul“ Tău şi prin suflarea Ta, trezeşte-mă, să scap în­ainte de a sosi focul şi noaptea „când nimeni nu mai poate lucra nimic“ (Ioan 9, 4).

Sodoma și Gomora / Iosif Trifa, Editura «Oastea Domnului» – Sibiu, 1998

* * *

„Éppen úgy lesz, mint ahogy Lót napjaiban történt: ettek, ittak, adtak, vettek, ültettek, építette; de amely napon Lót kiment Sodomából, tűz és kénkő esett az égből, és elpusztított mindenkit. Ugyanúgy lesz azon a napon is, amelyen az Emberfia megjelenik.” (Lk. 17, 28-30)

Arról, hogy hogyan történt Sodoma és Gomora elpusztítása, nem találunk a Bibliában részletes leírást. Csupán ennyit: „Az Úr pedig kénköves tüzes esőt bocsátott Sodomára és Gomorára, az Úrtól, az égből.” (1 Móz. 19, 24) A városok ítélete és elpusztítása gyorsan jött és váratlanul. Este a két angyal hirdette a pusztítást, majd napkeltekor be is következett.

Vajon az ott lévő emberek tudták ezt? Tudták, mert Lót elmondta vőinek azt a „hírt”, amit az angyalok hoztak, a vői viszont minden bizonnyal elmondhatták ezt a város több emberének is. Mert volt nekik rokoni és baráti kapcsolatuk. Minden bizonnyal elmondható, hogy a város lakói tudhattak a pusztítás híréről. Lett volna rá idejük, hogy megmeneküljenek. Egy egész éjszaka állt rendelkezésükre, hogy kimeneküljenek a városból.

Ezt miért nem tették meg? Azért, mert nem hittek Isten figyelmeztetésében. Lótot kinevették a vői, amikor felhívta a figyelmüket, és amikor felszólította őket: „Keljetek föl és menjetek ki a városból, mert az Úr el fogja pusztítani azt.” A vők tréfának vélték apó­suk szavait; nevetségesnek tartották az Úr figyel­meztetését. Hasonlóképpen cselekedhetett a többi em­ber is. „Hallod szomszéd, az éjszaka kénköves tüzes eső fog esni…, ki halott már ilyen csodákról? … lehet, hogy az öreg Lót elvesztette a józan ítélőké­pességét…”

Nevethettek az emberek, de jaj, reggelre rájuk tört a pusztítás. Az égbolton a nap helyett vastag, sűrű és félelmetes felhők gyülekeztek. Lehet, hogy az embe­rek még aludtak. Egy hosszan tartó menny­dörgésre ébredhettek. Az égből hullani kezdett a tüzes eső. Pillanatok alatt a város megfulladt a tűzeső hullá­maiban. Emberek ordításait, jajgatásait lehetett hallani mindenfelé. Mindenki őrülten igyekezett menekülni, de minden hiábavaló volt. Hasonlóképpen Lótnak a vői is! Hiába hívják az apósukat, most már nagyon késő. Néhány órával azelőtt még megmenekülhettek volna, hogyha hallgattak volna rá, de most már késő, túl késő.

Sodoma és Gomora elpusztítása jelképezi a bűnös emberek sorsát és ítéletét…, jelzi azt a szörnyű és váratlan napot, amikor „feltűnik az Emberfiának jele az égen, meglátják az Emberfiát eljönni az ég felhőin, nagy hatalommal és dicsőséggel” (Mt.  24, 30), hogy utána ítélkezzen a világ felett. „Éppen úgy lesz, mint ahogy Lót napjaiban történt: ettek, ittak, adtak, vettek, ültettek, építettek; de amely napon Lót kiment Sodo­mából, tűz és kénkő esett az égből, és elpusztított mindenkit. Ugyanígy lesz azon a napon is, amelyen az Emberfia megjelenik! (Lk. 17, 28-30) Ahogyan Noé és Lót idejében történt, ugyanúgy történik majd azon a napon is, amikor az Úr eljön, hogy ítélkezzen a világ felett.

Az emberek isznak, mulatoznak, különböző bűnö­ket követnek el, vásárolnak, eladnak, építenek, becsap­nak másokat, hazudnak… mindaddig a pillanatig, amíg el nem jön az Emberfia. Az a nap a bűnben fogja találni az embereket. Egy nagy riadalom fog úrrá lenni rajtuk. Hasonlóképpen, mint Noé és Lót idejében, nagy ria­dalom és félelem lesz úrrá azon a napon, azokon, akik a sírokban lesznek és a föld minden más lakosán is.

Az igazhívők ekképpen fognak örülni: „Jön az Úr”, de a bűnösöket félelem fogja el, látván az örök pusztító tüzet, amely rájuk vár. „És láttam egy nagy fehér trónust és a rajta ülőt: színe előtt eltűnt a föld és az ég, és nem maradt számukra hely. És láttam, hogy a halottak, nagyok és kicsinyek a trónus előtt állnak, és könyvek nyittattak ki. Még egy könyv nyittatott ki, az élet könyve, és a halottak a könyvbe írottak alapján ítéltettek meg cselekedeteik szerint.” (Jel. 20, 11-12; Dán. 7, 10)

Ó, micsoda félelem lesz úrrá a bűnösökön „azon a napon”! De akkor a félelmük már nem lehet a segítségük, nem mentheti meg őket. Megváltásuk ideje elmúlt. Most elérkezett az ítélet napja.

Az elmúlt években, Németországban kigyulladt egy színház. Éppen egy komikus darabot játszottak, adtak elő. Valahol a színpadtól kicsit távolabb tűz ütött ki. Akkor az egyik színész felkiáltott: „Tűz van, tűz van!” A nézők azt hitték, hogy ez is a műsor része, és a színész úgy akarja a nézőket rávenni és megfélemlíteni, hogy majd utána jót nevessen rajtuk. Az igazgató is elkezdett kiabálni, hogy „tűz van”, de a közönség csak nevetett.

Amikor a színpad is lángra kapott, akkor a közön­ség eszeveszetten rohangált összevissza. Akkor már nagyon késő volt. Valamennyien odavesztek.

Hasonlóképpen történik ma is az emberekkel. Ki­gúnyolnak és kinevetnek, amikor felhívod a figyel­müket arra, hogy meneküljenek ki abból a tűzből, amelyben a bűnök elkövetésével tartanak égve, abból a tűzből, amely a lelket elpusztítja. A legtöbb ember számára ez az élet egy színház, amelyben jól nevet­gélünk és jót szórakozunk. Teljesen nevetségesnek tartják az emberek, ha felhívod a figyelmüket, hogy meneküljenek a lélek pusztulását jelentő tűzből. Menj el egy kocsma bejáratához, és mondd a következőt: „Jóemberek, meneküljetek ki ebből a Sodomából és Gomorából, meneküljetek ki ebből a tűzből!” Ki fognak nevetni, gúnyos megjegyzéseket tesznek és fenye­getnek. Csak majd a halálos ágyukon fogják meglátni a bűnösök a pusztító tüzet, de akkor számukra már nagyon késő lesz.

Drága testvérem! Sodoma és Gomora nemcsak a világ embereinek kell, hogy példaértékű legyen, hanem nekem és neked is az kell, hogy legyen. A te lelki életed is egy „város”. Véletlenül nem szűrődött be a bűn ebbe a te „városodba” is? Nem lehet, hogy a te „városod” is egy kisebb Sodoma és Gomora, amely pusztulásra van ítélve? Egy kis Gomora, amely méltó a pusztítótűzre? Vedd tudomásul, hogy az! Fogadd be rögtön a szívedbe Jézus Krisztust, mint Megváltód és Közbenjáród a bűneid bocsána­tára és szabadulásodra.

Drága testvéreim! Minden élet úgy végződik, hogy megmenekül a lelke, vagy örök kárhozatra ítéltetik. Minden élet vagy úgy végzi, mint Sodoma és Gomora, vagy úgy, ahogy Lót, akit az Úr angyalai megmentettek a pusztító tűztől.

E két lehetőség közül hova helyezheted az éle­tedet? Melyikben leszel te is?

Szentlélek! Kérlek, ébressz fel a bűn álmából, a Te erőd által, kérlek, ébressz fel mielőtt megérkezik a pusztító tűz és mielőtt besötétedne, amikor már senki sem munkálkodhat, senki sem tehet semmit. (Jn. 9, 4)

Sodoma és Gomora / Iosif Trifa. – Sibiu : Oastea Domnului, 2009

Fordította: Juhász Tibor / Lektorálta: Patkás György / Segédkezett: Juhász Roland; Juhász Evelin

Următorul articol va fi publicat pe 4 februarie 2020
A következő cikket 2020.február 4 -án teszik közzé

Lasă un răspuns